Vannak emberek, akiket a „ káosz kalmárainak” nevezhetnénk. Ezek olyan emberek, akik azt akarják, hogy a környezet nagyon-nagyon nyugtalanítónak nézzen ki. Ezek olyan emberek, akik úgy érzik, hogy valamilyen előnyre tesznek szert, ha a környezetet fenyegetőbbnek tüntetik fel. 

Ennek nyilvánvaló példája az újságokban látható. Nincsenek jó hírekről szóló cikkek. Az újságírók az emberek képébe nyomják a környezetet, és azt mondják: „Nézd csak! Veszélyes. Nézd csak! Lehengerlő. Nézd csak! Fenyegető.” Nemcsak hogy a legfenyegetőbb hírekről számolnak be, de fel is fújják azokat, és rosszabbnak tüntetik fel, mint amilyenek. Kell ennél több bizonyíték a szándékaikat illetően? Ez a káosz kalmára. Annyira fizetik meg, amennyire fenyegetőnek tudja feltüntetni a környezetet. Ostobaság jó sajtó után áhítozni olyan társadalomban, ahol a káosz kalmárai uralkodnak. 

A káosz kalmárának sok katonája van azok között, akiknek önös érdekei vannak. 

És ne gondolja, hogy véletlen az, hogy a jelenlegi igazságügyi rendszer fog egy veszélyes bűnözőt, börtönbe veti, még antiszociálisabbá és még veszélyesebbé teszi, és aztán kiengedi a társadalomba. Minél több a bűntény, annál több rendőrre van szükség. 

Az ilyenfajta ötletek jelentős mértékben megtalálhatóak a társadalomban. Nemcsak az újságíróról vagy a politikusról van szó; itt meg ott látunk más egyéneket is, akik ilyen dolgokba bocsátkoznak. 

Sok ember az egész életét hivatásos káoszkalmárként éli; mindenkit halálra aggaszt maga körül. Azok aránya, akik ezt művelik, akár négyből egy is lehet. Például az a háziasszony, aki a káosz kalmáraként működik a maga befolyási körében, azt gondolja a férjéről: „Ha valahogy sikerül Henryt elég nagy aggodalomban tartanom, akkor megteszi, amit mondok neki.” Ez a feleség annak az elképzelésnek az alapján működik, hogy szükséges zűrzavart és zaklatottságot terjeszteni. Ám ezzel együtt jár egy gond: „Nem értem, hogy Henry miért nem jut ötről a hatra?” Még szép, hiszen megbetegíti. 

Az újságok lehangoló hatással lehetnek a személyre.

Mivel nagyrészt rossz hírekkel foglalkoznak, általánosan sivár képet mutatnak a világról.

Az ember magával hurcolhatja a rossz híreket, és negatívan eltorzított fogalmat kaphat a környezetéről, amely a valóságban lehet, hogy tulajdonképpen egész nyugodt.

Az igazság azonban ez: a környezet soha nem olyan veszélyes, mint amilyennek feltüntetik. Ehelyett az a helyzet, hogy rengeteg ember és hatalmas pénzösszegek veszélyes környezetet gyártanak. Valójában az 1960-as években az Egyesült Államok nemzeti költségvetésének hatalmas részét az atomháborúra áldozták. De ha nem hozták volna létre ezt a fenyegetést, akkor nem is lett volna. Ugyanaz a pénz, amely ezt a rémséget finanszírozta, buzgón támogatta ezt a rémséget. 

A békés környezet megteremtése nem válik előnyére azoknak, akik bevételüket, kormányzati támogatásukat vagy a közérdeklődést a nyugtalanság mennyiségéből nyerik.  

Megnyugtató befolyás

A nyugtalan környezetet támogató érdekeltség ellenáll mindennek, ami hajlamos lecsendesíteni a környezetet, vagy nyugodtabb környezetet teremteni. 

Amilyen mértékben a Szcientológia előrehalad egy területen, a környezet olyan mértékben egyre nyugodtabbá válik. Nem kevésbé kalandossá, csak nyugodtabbá. Más szóval, a környezetben levő potenciális, ellenséges, elérhetetlen, megfoghatatlan fenyegetés lecsökken. Annak, aki többet tud önmagáról, másokról és az életről, és aki jobban megérti a helyzeteket, kevesebb gondja van a környezetében. Még ha esetleg csak enyhén is, de a dolog csökken.

Már az olyan személy környezetében is kevesebb felfordulás van, aki még csak nagyon keveset hallott a Szcientológiáról. Az, akit kevésbé fenyeget a környezet, hajlamos életre kelni. Kevésbé apatikussá válik. Úgy érzi, hogy többet tud tenni az élettel kapcsolatban. Kicsit messzebbre tud nyúlni; tehát megnyugtató befolyást tud gyakorolni a közvetlen környezetére. 

Ennek továbbfejlődésével egyre több és több olyan egyén termelődne ki, aki egyre több és több nyugalmat tudna teremteni a környezetben, vagy egyre jobban tudná kezelni a dolgokat. Csak azok a dolgok kaotikusak, amelyeket nem kezelnek. Ez olyan helyzetet eredményezne, amelyben a környezet fenyegetése megszűnőben van. Ez a lehengerlő, túl nagy erejű környezet egyre szelídebb lenne. Az emberek egyre kevésbé félnének. Egyre több lehetőségünk lenne a ténylegesen létező problémákat kezelni, ahelyett hogy emberek problémákat találnának ki, hogy némi pénzhez jussanak. Ez másmilyen társadalom lenne. 

A káosz kalmára azonban nem kedveli a megnyugtató befolyásokat. Szembeszáll mindennel, ami csökkenti a nyugtalanságot a környezetben. 

Például egy feleség teljesen a markában tartja a férjét. Aggodalomban és zaklatottságban tartja reggeltől estig. 

Ha a férj most belefog valami olyan tevékenységbe, ami nagyobb nyugalmat visz a környezetbe, annak meglesznek a következményei a feleség részéről. Ha a férj kevésbé nyugtalan, akkor kevésbé van a feleség kontrollja alatt. Ő természetesen szembeszállna azzal a dologgal, ami a férjét nyugodtabbá tette. 

Azonban az igazság jelenlétében a nyugtalanság és a káosz összeomlik. Az univerzumot a hazugságok tartják folytonos nyugtalanságban. Ha igazságot viszünk egy társadalomba, az nyugodtabb környezetet teremt, kevesebb nyugtalansággal, és ezért a káosz kalmárai kevesebbet tudnak kiszélhámoskodni abból a társadalomból.